Részletek az első színdarabokból

Berkovits György: Abreál

Berkovits György: Abreál

Szereplők:

LÍVIA, táncosnő (100 éves)
MÁRTA, a lánya, táncosnő  (80 éves)
FLÓRIÁN, az unokája, festő  (60 éves)
BÁLINT, a dédunokája, antropológus (35 éves)
KARCSI, az ükunokája (10 éves)

 

 Az ELSŐ  JELENET-ből

„Nagyméretű szoba, díszes faragású, sötétbarna ablakokkal, ajtókkal. Középen terjedelmes, fekete ovális ebédlőasztal, fehér terítővel, rajta, ételek és italok között, emeletes tejszínhabos torta, száz szál fekete, még nem égő gyertyával. Fehér műanyag kerti székek veszik körül az asztalt. Hátrább fekete biedermeier dívány, világoszöld hatású perzsaszőnyeggel letakarva, üveges vitrinjében rengeteg csecsebecse. Mellette art deco stílusú, rózsaszín, ovális toalett tükör asztallappal, lila virágfaragásokkal díszítve. Arrébb világosbarnára politúrozott, fényes, többfunkciós, hagyományos kombinált szekrény. Előrébb rozzant dohányzóasztal, körülötte különböző stílusú fotelok, a biedermeiertől a modernig, sokféle huzattal. A falakat rengeteg blondel keretes festmény lepi el, mind-mind arckép.

Lívia talpig fekete ruhát, Márta fekete ruhát fehér sállal, Flórián fekete nadrágot, fehér inget, fekete nyakkendôt, Bálint fehér nadrágot, fehér inget, fekete nyakkendôt, Karcsi talpig fehér öltözéket visel.

Ajándékcsomagok vannak felhalmozva a szoba közepén.

LÍVIA Énekelhetitek, hogy Lívia üknagymama, az Üki, ahogy az már használatos a családunkban, a táncosnő, a jóisten legnagyobb meglepetésére, száz éves lett, énekli happy birthday to me. Táncolhattok is természetesen. Táncolni kezd, keringőzik.

MÁRTA, FLÓRIÁN, KARCSI nézik, mosolyogva.

LÍVIA Na, mi lesz, táncikálni, rajta, a mi családunk táncos család, Márta, lányom, bizonyítsd be, hogy, micsoda kacifántos táncosnő voltál te is.

MÁRTA csatlakozik Líviához, keringőznek.

LÍVIA  Keringőzés közben. Nagy- nagy bánatomra, az unokám, Flórián rámutat  meg a dédunokám, Bálint rámutat elfajzott, de az ükunokámban, ugye, Karcsi, még reménykedhetek. 

KARCSI Szalad Líviához és Mártához, együtt keringőznek.

FLÓRIÁN  és BÁLINT is utánozzák őket, keringőzni kezdenek.

KARCSI Abbahagyja a táncot, és próbálja meggyújtani a tortán lévő gyertyákat.

LÍVIA Abbahagyja a táncot. Karcsi, ha piromániás vagy, édesapám, egyem a pofádat, szóljál, majd kijelölünk neked egy helyet, ahol kiélheted.

MÁRTA Abbahagyja a táncot. Teszed le a gyufát, Karcsi, a rossz nyavalya egyen meg, volt minden a mi családunkban, de piromániás, egy frászt, még csak az hiányzott volna.

BÁLINT Abbahagyja a táncot. Játsszon a tűzzel, úgy neveltem a fiamat, szembeszegülve az iskola szemét szolgalelkűségével.

 FLÓRIÁN Abbahagyja a táncot. Csak játsszon a tűzzel az unokám, megpendítem, hogy  nem árt az, én is mindig azzal játszottam lényegében.

KARCSI Továbbra is gyújtogatja a tortán lévő gyertyákat.

LÍVIA Ez a lakás mindent átélt már, de, lekopogom, lekopogja tüzet még nem. Csak amióta mi itt lakunk, megúszott több idegen megszállást, a negyvennyolcas patkányinváziót, a hatvanhármas földrengést, ja és azt a nevezetes felkelést nem tudom én már hányban, amikor Márta leányom fulladási rohamai kiújultak…

MÁRTA Közbevág. Az erkélyről nézelődtem, a hülye fejemmel, ki lő, mint lő, hova lő, kit lő, be kellett szaladnom pisilni, s mire visszajöttem, úgy éljek, eltűnt az erkély.

LÍVIA Ez a lakás, elég az hozzá, megszenvedett, ha jól emlékszem, egy födémcserét harvanhatban, megszenvedte, Flórián unokám házibuliját harvannyolcban…

FLÓRIÁN Közbevág. Abban a buliban, jelentem, Üki, legalább öt csaj termékenyült meg, hát ami oké, az oké, tulajdonképpen, művész buli volt.

LÍVIA Sőt megúszta ez a szerencsés lakás Bálint dédunokám kémiai kísérleteit a nyolcvanegyes esztendőben…

BÁLINT Közbevág. Mit akarsz, Üki, abban a robbanásban csak egyetlen keretből esett ki kép, az is az én portrém volt, és nem sajnáltam, mert olyan kispolgári giccsre sikeredett.

LÍVIA Sőt, átvészelte lakásunk Flórián unokám egyedülállóan művészi

frigyének néhány esztendejét is, majd a dédunokám, Bálint turbékolóan entellektuel, ugye, így mondják, házasságának első éveit is, legutóbb egy betörési kísérletet, amit szépen elhárítottam a magam kezével, mutatja a kezét és kibírta Márta, drágalátos leányom födémet próbáló táncpedagógusi tevékenységét, nemkülönben az én táncikálási mutatja ránclépésekkel rohamaimat, úgy éljek. De most mintha valami svábbogár-invázió készülődne, most, kétezerben, apokaliptikus svábbogár-rajzás, remélem, ezt is megússzuk. És, ne féljetek, meg fogjuk úszni a legkedvesebb ükunokám, Karcsi, neki legyen mondva, megcsókolja Karcsit gyertyagyújtogatási kísérleteit is, le is kopogom előre lekopogja az asztalon.

KARCSI Üki, milyen jól kopogsz.

LÍVIA Szóval, a rosseb belém, százéves lettem, ennek örömére megajándékozlak benneteket.

A felhalmozott csomagokhoz sétál, kezdi kibontani azokat. MÁRTA, FLÓRIÁN, BÁLINT, KARCSI köréje csoportosulnak, bámulják, ahogy bontogat.

 

A MÁSODIK JELENET-BŐL

A színpad kivilágosodik, koccintanak. MINDANNYIAN a falakon
lógó képek körül csoportosulnak, azokat szemlélik.

MÁRTA A drágalátos mama, mondhatom, tud élni, cigarettázik,
kávézik, sört iszik, étterembe jár, kártyapartija van, és olyan gyönyörű a
bôre, mint egy kismamának, persze krémezi, de én is krémezem, mégis
rücskös lesz, fogalmam sincs, hogy s mint csinálja.

LÍVIA Lázárótól tanultam, a fekete kikujutól, ha nem tudnád,
adott egy kenőcsöt is, kenyai gyógynövényekből, még mindig van
belőle, kicsit avas, de ennek csak használ az avasság.

MÁRTA Ja, az a borzalmasan büdös.

LÍVIA Szegény, drágalátos leányom, ha neked az büdös, akkor rücskös
is marad a pofázmányod.

KARCSI Ott Kenyában, Üki, a magyarok is feketék?

BÁLINT Ha zsidóban van fekete, miért ne lehetne magyarban is, a
tudomány megengedné.

FLÓRIÁN Figyelj, Karcsi, én meg tudnék festeni egy feketét magyarnak.

KARCSI És különben, ha nem festi meg senki?

 MÁRTA Különben meg néger marad, a rosseb bele, s ha magyar
akar lenni, neki legyen mondva. Hát van egy magyar négernél kínosabb?

LÍVIA Akkor erre is koccintsunk egyet.
Koccintanak.

(…)”

Berkovits György: Halálkísértő

Berkovits György: Halálkísértő

Szereplők:

LENKI GÁBOR tudományos kutató
ERZSÉBET, a felesége
ENDRE, a barátja
KÁROLY, a főnöke
ANYA
NAGYMAMA
BÓDOG ANNA, híres filozófus
HAJLÉKTALAN NŐ
HAJLÉKTALAN

„(…)

GÁBOR: Nagymamára mutat. Egy igazi lázadó.

NAGYMAMA: Ahogy a kisunokám említette, lázadó vagyok, vérbeli, és persze dalköltő. Robbantás, dendizmus, az üdvösség elvetése, nihilizmus, sátáni művészet, gerillaharc, túszejtés satöbbi. Munkát keresek és vállalok. Hogy aztán meg is énekelhessem. C’est juste, ahogy a drágalátos menyem mondaná.

ANYA: A maga francia kiejtése. C’est juste. Utánozza.

ENDRE: Hivatalos hangon. Van egy olyanom, asszonyom, meghajol Nagymama felé a nihilista gerilláskodásnak, asszonyom, meghajol Anya felé meg a történelemcsinálásnak, nem is beszélve a társadalomátalakításról, bealkonyodott, és feljött a napja a köztársaság-teremtő kereszténységnek, té-vel. És csak nyugodtan csókdossák a magyar köztársasági seggecskémet, amíg engedem.

NAGYMAMA:  Előveszi kézigránátját. És mi van akkor, kedves köpedelem, ha ezt magához vágom.

 (…)”

Berkovits György: Gabes és Gy. Bence

Berkovits György: Gabes és Gy. Bence

Szereplők:

GABES, keresztapa
GY. BENCE, a főtanácsadója
MARGÓ, a felesége
ANYIKA, az anyja
APIKA, az apja
NAGYI, a nagyanyja
ÖZV. BALOGHNÉ, az anyósa
A DAGADT, a barátja, arculattervezője
A BÖBE, a barátja felesége, politikai tanácsadója
FEHÉR A VEJSZ, kulturális tanácsadója
A GYULAI, védelmi tanácsadója
AZ ELŐD, gazdasági tanácsadója
TESTŐRÖK

„(…)

ÖZV. BALOGHNÉ: A férjem mindig velem van, urnája a szekrény tetején áll, nevet és amikor valamelyik cserepes virágom elhagyja magát, fölteszem az urna mellé, s bizony napok múlva élettel telítődik. Nevet.

GY. BENCE: És mi van a vagina síkossá tételével, özv. Baloghné?

ÖZV. BALOGHNÉ: Kipróbáltam, Bence, azt az általunk javasolt étrendet, és mondhatom, még az enyém is síkos lett. Nevet.

MARGÓ: Na, de anyukám, ki engedte meg, hogy kipróbáld?

GABES: (…) Kitűnő, özv. Baloghné, kipróbálta, ez igen, és síkos lett neki, ez már döfi, nem, Bence, nem akarod kipróbálni özv. Baloghné síkos micsodáját, Bence, hiszen olyan vagy, mint egy majom, akinek huszonnégy órás erekciója van, Bence, igazán megérdemelne téged özv. Baloghné jó munkája eredményeképpen.   

(…)”

Berkovits György: Életvesztesek

Berkovits György: Életvesztesek

Szereplők:

ORSOLYA, kezdő színházrendező
ORSÓKA, CONGA, TIMKE, ÁLORSÓKA, nevei a darabban, amit rendez
GYÁRFÁS, a férje
VIRÁGHAJAS, ÁLVIRÁGHAJAS, a férje nevei az O. által rendezett darabban
LUCA, fényszobrásznő, a barátnője
GÉZA, rendező, a barátja
TÁNCOSNŐK (első, második, harmadik)
MOZARTOT JÁTSZÓ színész
SALIERIT JÁTSZÓ színész

„Orsolya és Gyárfás szobája. Könyvespolcok, tele könyvekkel. Két teljesen egyforma, egymás mellett kis távolságban elhelyezett íróasztal. Az egyiknél, amely kéziratokkal zsúfolt, GYÁRFÁS gépel. Kamaszos férfi, kinyúlt fekete pulóvert, szürke farmert visel. A másik íróasztal üres. Az írógép zaja
hallatszik.

Belép ORSOLYA egy nagy bőrönddel. Még koránál is fiatalabbnak
látszik, kinyúlt szürke pulóvert, fekete farmert visel. Szétnéz, pillantásával
végigpásztáz a szobán, leteszi a bőröndöt.

GYÁRFÁS Abbahagyja a gépelést, szótlanul nézi Orsolyát. Nézik EGYMÁST. Csönd, idegesítő csönd.

ORSOLYA Visszajöttem, Gyárfás. Elhallgat. Csönd.

GYÁRFÁS Folytatja a gépelést. Az írógép zaja hallatszik.

ORSOLYA Kimegy, majd ismét belép egy újabb csomaggal. A komputerem. Sétálni Kezd. Jól megnéz mindent. Itt semmi sem változott, csak
az íróasztalom üres. Elhallgat. Csönd. Nem is üdvözölsz, Gyárfás?

GYÁRFÁS Gépel tovább.

ORSOLYA Kezdi kicsomagolni a számítógépét. Nagy utat tettem meg.

Elhallgat. Csönd. Először elhagytalak téged, Gyárfás, és Lucához költöztem.

Elhallgat. Csönd. Aztán Luca kiadta az utamat, és Gézához költöztem.

Elhallgat. Csönd. Aztán elhagytam Gézát, és visszajöttem hozzád.

GYÁRFÁS Gépel tovább.

ORSOLYA Folytatja a számítógép kicsomagolását. És akkor felhangzott
egy zene. Megszólal Bach Brandenburgi versenye. Maga a zene. Boldog
vagyok, Gyárfás. Gyárfás felé fordul vidáman. Boldog vagyok. Meg
tudtam írni, hogyan él bennem a megismerkedésünk. Tehetséges vagyok
már megint. Ez az írás az Életvesztesek egyik részlete lesz.

GYÁRFÁS Gépel, nem figyel Orsolyára.

ORSOLYA Elkedvetlenedve. Nem figyelsz rám most sem. A Bach-zene
abbamarad.
Ismét kezdődik egy olyan napunk, amikor ismét kereslek
és ismét nem talállak. Befejezi a számítógép kicsomagolását.

GYÁRFÁS Gépelés közben. Szóval, már megint keresel, Orsolya.
S lám, meg is találtál.

ORSOLYA Kezdi felrakni a számítógépet az íróasztalára. Szerelmünk
a halálunkig érvényes, érted? Elhallgat. Csönd. Leül, elrendezi a
számítógépet az íróasztalán, bekapcsolja.
Ha nem hagyod abba azt a kurva
gépelést, benzinnel leöntelek, és felgyújtalak. Van itthon sebbenzin,
úgy emlékszem.

GYÁRFÁS Gépelés közben. Nem értem, érted? Nem értem, érted?
Nem értem, érted? Abbahagyja a gépelést, felugrik, íróasztala mögött áll,
akár egy cövek.
Nem is akarom érteni.

ORSOLYA Olvassa a számítógép monitorjáról. És akkor játszani
kezdtünk, játszani, magát a zenét. Felhangzik Bach Brandenburgi versenye.
Csak a saját hegedűmet hallottam, mintha a zenekarból egyedül én
játszottam volna. A téren, ahol hangversenyeztünk, orgonaillatú szellő
lengedezett. Szétnéztem játék közben, ki a zenekarból, s azonnal észrevettem
egy fiút a gyér hallgatóságban. Fának támaszkodott, vászonnadrágja
fehéren világított, merően bámult engem. Rajtafelejtkeztem és mosolyogtam
magamban, de azért pontosan beléptem a szólamomba, amikor
kellett. A karmester azonban hozzám ugrott, ordított: min mosolyogsz,
te, kis kurva, ordította, és cibálni kezdett ki a zenekarból. Kihúzta
a széket alólam, lökdösött, taszigált, le az emelvényről. A zene gyönyörűen
szólt közben, gyönyörűbben, mintha továbbra is a karmester
vezényelte volna. Védekezően magam elé tartottam a hegedűmet, a karmester
rácsapott, a hangszer kettétörött. A hallgatóság fütyült, röhögött,
kárörvendett, belerikoltozott a zenébe. A földre estem, fölöttem magasodott
a karmester, de mielőtt rám taposhatott volna, valaki elrántotta.
Az a valaki a fiú volt, ő segített fel és támogatott el a térről. A karmester
utánam ordított, korán kezded, te, kis kurva, a légkört mételyezni. A fiú
megsimogatta az arcomat, azt mondta, rajtafelejtkezett röpködő, fehér
kézelőből előbújó vékony csuklómon. Ilyen lány kellene neki, egy ilyen
kamaszos és hegedülő lány, mint én, mondta ezt is. Szívesen meghívna
a felolvasásra a készülő művéből. Felnevet. Nevettem. Holmi készülő
mű, az jó, mondtam a fiúnak, neked még a készülő műveidet is meghallgatnám.
De jegyezd meg, az én szerelmemnél veszélyesebb, folytattam
így, nem létezik. Legfeljebb az enyém, mondta a fiú. Felnéz. Azóta is mételyezem a légkört mindenhol, így mondják rólam. Elhallgat. És rábízom
magam továbbra is annak a fiúnak a védelmére.

 (…)

GÉZA: Tudod mi van kint?

ORSOLYA: Tudom, ősz van kint. Az ősz kibírhatatlan egy ilyen városban, mint ez a bazári majom Budapest. Ami kint van, azt nem lenne szabad elviselni, fel kellene lázadni. Ha meg nem lázadunk fel, akkor nem szabadna tudni. Elhallgat. Csönd. Felvilágosítalak, kint nincs már sem társadalom, sem természet, sem művészet. Elhallgat. Csönd. Vérengző bacilusok vannak, lapuló patkányok, könnyező fűcsomók, mérges gázok, szennyes égbolt, ködszerű szivárvány, szivárványszínű köd. Én most például egy szélben nyöszörgő fa vagyok.  

 (…)”

Berkovits György: A gödörásó lány

Berkovits György: A gödörásó lány

Szereplők:

LÁNY
FIÚ
TESTVÉR
BARÁTNŐ

„(…)
LÁNY: Az önsorsrontó büszkeség… kedvesem… rossz tanácsadó…
Belevág a karjába. Fröcsköl belőle a vér. Mosolyog, derűs.
Csönd, hosszan tartó csönd.

MINDANNYIAN: Bámulják  Lányt, ahogy folyik a vére.
(…)
FIÚ: Látom… szerelmem… tudod, amit tudnod kell…
LÁNY: Kóstold meg a vérem… kedvesem, te… szerintem ízleni fog… Állítólag egy kicsit édes… Nézd, így kell…
A késsel ismét belevág a karjába. Fröcsköl belőle a vér. Mosolyog, derűs. Fazekat hoz, abba folyatja vérét.
LÁNY: Azért látványosság ám, nem…
A fazékba cukrot szór. Cukor…
Gáztűzhelyre teszi, meggyújtja a gázt, főzni kezdi a vért, megkóstolja, csettint.
LÁNY: Ebből lesz a vérlekvár…
(…)”