Berkovits György: A maffiózó és a túsz

Szereplők:

GABES, keresztapa
GY. BENCE, a főtanácsadója
MARGÓ, a felesége
ANYIKA, az anyja
APIKA, az apja
NAGYI, a nagyanyja
ÖZV. BALOGHNÉ, az anyósa
A DAGADT, a barátja, arculattervezője
A BÖBE, a barátja felesége, politikai tanácsadója
FEHÉR A VEJSZ, kulturális tanácsadója
A GYULAI, védelmi tanácsadója
AZ ELŐD, gazdasági tanácsadója
TESTŐRÖK

ELSŐ JELENET

„Többemeletes, jó nagy, lerobbant bérház látszik a színpad jobb oldalán, erkélyekkel. Öt erkélyen  tapasztalható mozgás, nyüzsgés. Látható egy díszerkély is a házon, azon tartózkodik az ötvenes éveinek végén járó GY. BENCE, révedezve mered a távolba. Ócska nadrágot, ócska trikót visel. Mellette egy kigyúrt kopasz áll őrt, fegyverrel.

Szemben a bérházzal, a színpad bal oldalán, hatalmas luxusvilla magasodik, tetőterasszal, szokatlan növényekkel, drága kerti bútorokkal, hátterében egy úszómedence is körvonalazódik. A tetőteraszon napozik, különlegesen kiképzett, nagy nyugágyban, az ötven év körüli GABES. Feltűnően színes, drága sportruházatot visel.

A bérház és a villa között húzódó igen keskeny utca le van zárva  lánccal, modern fegyverekkel és kommunikációs technikákkal felszerelt izompacsirták őrzik.

Költözködés zaja hallatszik a bérházból. Bútorokkal, dobozokkal, kosarakkal jelennek meg a lakók, cipekednek őrző-védők felügyeletével, s eltűnnek szótlanul.

 GABES A tetőteraszon felül a nyugágyában, néz a költözködők után. Na, Bence, csak csak sikerült az álmom. A díszerkélyen merengő GY. BENCE  felé  fordul. Mert ez egy álom, tudod, Bence. Nagy dolgok az álmok, Bence, faramuci dolgok, de óriási dolgok. Eltüntettem az összes lakót a házból, Bence. Egy ekkora házból, ez már valami. Százötvenhét család lakott benne, nem kevés, Bence, mondhatom. Ez már eredményesség, ugye, Bence. Csak a családom és a legszűkebb tanácsadóim maradhattak, láthatod, Bence, az erkélyeken. Rámutat az öt erkélyre, ahol sürgés, forgás van. Meg persze te maradhattál még, Bence, mint főtanácsadóm,  aki nélkül nem is létezhetnék, Bence. Neked a díszerkély jár. Afféle főhadiszállás lett a ház, Bence, a főhadiszállásom. Elhallgat, merően nézi GY. BENCÉT. Mit szólsz, Bence?

GY. BENCE Nem válaszolok. Elnéz a távolba.

Az első erkélyre járogatnak Gabes szülei, a hetven körüli ANYIKA, APIKA és nagymamája, a kilencven feletti NAGYI, meglehetősen falusias benyomást keltenek.

A második erkélyt Gabes anyósa, a hatvanas ÖZV. BALOGHNÉ birtokolja, munkásasszonynak látszik.

A harmadik erkélyen egy ötven körüli pár, Gabes arculattervezője, A DAGADT feltűnő öltönyben, és felesége, Gabes  politikai tanácsadója, A BÖBE, mintha divatlapból lépett volna ki, kirívóan a legújabb módi szerint öltözötten forgolódnak.

A negyedik erkély a farmercuccokat viselő, hatvanas éveiben járó FEHÉR

A VEJSZ birtoka, aki Gabes kulturális tanácsadója.

 Az ötödik erkélyre AZ ELŐD jár ki-be, Gabes gazdasági tanácsadója,  régi vágású úriembernek látszik, kopott, sötét öltözékben, fehér kalapban, és A GYULAI, aki felkapaszkodott, újfajta úriembert szeretne megtestesíteni Gabes  védelmi tanácsadója, világos, elegáns ruhában, fekete kalapban, mindketten középkorúak.

Nézelődnek is, üldögélnek is, virágot is locsolnak stb.

GABES Merően nézi tetőteraszáról a díszerkélyen merengő Gy. Bencét. Csődöt mondtál, Bence, eszedbe sem jutott a ház környezetőrző-védő szempontoknak fittyet hányó lakóit eltávolítani, például azokat, Bence, akik pattogatott kukoricával vagy szotyolával szemeteltek. Azért is tartalak pedig, Bence, hogy jusson eszedbe az ilyesmi. Mintha nem lennél már a régi, Bence. Elhallgat, vár. Csönd. Hiába sztrájkolsz, Bence, engem nem versz át. Még mindig a főtanácsadómnak tartalak, Bence. De miért sztrájkolsz, Bence, elárulnád? Mi a hímvessző van veled, Bence, te? Pedig állatira képzeletdús hapsi vagy, Bence, vagy legalábbis voltál. Elhallgat. Vár. Arról még nem is beszéltünk, Bence, hogy el akartál hagyni. De hát ez nem megy, Bence.

GY. BENCE Nem reagál, elnéz a távolba. Csönd.

GABES Emlékszel, Bence, fejtágítóra küldtek engem a gyárból, annak idején, réges-régen, mint fennforgó mozgalmárt, és te, Bence, voltál az egyik tanár ott, te egészen mást, szokatlan dolgokat tanítottál, én meg állandóan pofáztam, mutogattam magam, nyomtam a szöveget, felfigyeltél rám, még presszókba is jártunk együtt, Bence, azokban is nagy dumák mentek kettőnk között, a szabadságról, egyenlőségről, testvériségről, cseszd meg, Bence, és egyszer csak újságoltad, hogy lehet menni melós srácoknak egyetemre, érettségi nélkül is, és javasoltad, Bence, hogy jelentkezzek én is, és jelentkeztem, Bence,  te meg ajánlottál és segítettél, legyek mérnök, és, hát ugye, cseszd meg, Bence, felvettek, a te protekcióddal, no persze  kimaradtam, nekem a matek meg minden más tárgy magas volt, illetve alacsony, tudd meg, Bence, inkább alacsony volt, alacsony az én észjárásomnak, cseszd meg, Bence, hát ki akart mérnök lenni, Bence, én ugyan nem. Otthagytam az egyetemet, rossz néven vetted, de hát én egészen más akartam lenni, Bence, más is lettem, de a barátságunk megmaradt, Bence, valahogy meg, és kineveztelek főtanácsadómmá.

GY. BENCE Már szó sincs barátságról, sőt.

Csönd. Merően nézik  EGYMÁST.

GABES Amit eddig elértem, Bence, azt a mi közös művünknek tartom, Bence, ha tetszik neked, ha nem. Elhallgat. Vár.

GY. BENCE Nem tetszik.

Az öt erkélyre ki-be járkálnak A TÖBBIEK, nézelődnek, üldögélnek, virágot locsolnak stb.

GABES Merően nézi GY. BENCÉT. Ha tetszik, ha nem, mindegy, örökre hozzám vagy kötve, Bence, nem ereszthetlek, mert még elkotyogsz valamit, Bence.

GY. BENCE Már lemondtam a főtanácsadó posztjáról. Mit képzelsz, őriztethetsz a végtelenségig? Önmagának, halkabban. Valamikor azt regélték velem kapcsolatban, idézem, ha nem is szó szerint, hogy Gy. Bence vizsgálódásának iránya és eredménye felöleli korunk undorító vonásainak teljes készletét. A hétköznapokban  tapasztalható helyzetképtől, amely Gy. Bence szerint a barbár törzsiség újjászületése, eljut a szó legszorosabb értelmében vett filozofikus helyzetképig, sőt a jövő, a jövő, a jövő feltárásáig. Gy. Bence vesszőparipája tehát a jövő, amikor is majd, szerinte, egyszer csak az igazság birtokába jutunk. Ennél többet valószínűleg nem is jósolhat egy tudós ember, egy olyan, mint én vagyis Gy. Bence. Elhallgat, szüntet tart. Igazság, igazság.

GABES Merően szemléli GY. BENCÉT. Értem, Bence, azt javaslod, tárjam fel a jövőt, a jövő útját meg az igazságot. Megtehetem, akár rögtön is, mert, figyelj, Bence, miután lebontottam ezt a ronda bérházat, amelynek a díszerkélyén most lezserkedsz, Bence,  meg a környező ronda bérházakat is, elpaterolva a lakókat, fejleszteni fogom a környezetet, Bence, angolgyepes gyakorlópályát létesítek izompacsirtáknak, fásított automata lőteret testőreimnek, hegyes-völgyes, ózondús levegőjű tankcsapda-útvesztőt egyenlőre még csak gyerekeknek, autós üldözéshez első osztályú ligetes utat, és bevezetem, Bence, a helikopterrel való vadászatot szivárványos háttérrel. Egy ilyen gyönyörű és egészséges környezetben, amilyenről itt, Zugló-Alsórákoson még csak nem is fantáziálhattak a helyiek, készülnek feladataikra majd az embereim, Bence, meg a konkurencia nevet emberei is. Felvilágosítalak, Bence, elengedhetetlen a tapasztalatcsere a konkurenciával, ez aranyszabály. Bizalmat táplálunk beléjük, Bence, miközben értésükre adjuk, hogy mi az örömlány anyjukat erőlködnek, Bence. És ez az igazság, tehát már feltártam az igazságot is.

(…)

 

MÁSODIK JELENET

Ugyanaz a lezárt, keskeny utca, amelyet izompacsirták őriznek. Azonban a tetőteraszos villával szemben lévő emeletes, sokerkélyes bérház le van bontva, helyén törmelékek. Csupán a díszerkély maradt meg, amely lábakon áll, továbbra is benne ül GY. BENCE, ócska trikójában és nadrágjában, de most már le van kötözve.

(…)

GY. BENCE Abbahagyja a küszködést, hogy kötelékeiből megszabaduljon, elnéz a távolba.

 GABES Napozás közben. Már nem is erőlködsz, Bence. Röhög. Feladtad? Merően nézi GY. BENCÉT  a magasból. Sikereim csúcsán, mi hoz még tűzbe? Az egyszerű karosszék a duruzsoló kandalló mellett, tengernyi családi fotó gyermekeimről, szeretteimről. Bármit értékelek, mint afféle Mars és Plútó az Oroszlánban, melyet álmaim és belső szemlélődésem titkos kertjeként tartok számon. Persze, elengedhetetlenek számomra a garázsban várakozó Harley Davidsonok, a gyors, s a méretemre szabott lila Jaguárok meg a hangáromban várakozó lökhajtásos repülőm, hogy, ahogy többször is megírták rólam, csodálatraméltó hidegvéremről és eszközeim életmentő segítségre való bevetéséről újra és újra tanúbizonyságot tehessek.

GY. BENCE Merően szemléli GABEST. Új kezdetet akarok, ahogy Ádám bűnbeesése után, ahogy Káin gyilkossága után, ahogy Noé bárkája után, ahogy Ábrahám elsőszülöttje istennek való feláldozási szándéka után az emberek mindig újat kezdtek. Megint küszködik, próbálja magát kiszabadítani kötelékeiből.

GABES Napozik a magasban. Megfogadom, amit most mondtál, Bence, zseniális vagy te még mindig. Nélküled nem jutott volna eszembe, Bence, hogy, Ábrahám nevében, túszul ejtsek majd egy csomó embert, olyanokat, akik nagy váltságdíjat tudnak fizetni, és nyomban mozgósítsam, Noét emlegetve, az alakulataimat, sortüzekkel megfélemlítve a túszokat és családtagjaikat, hogy aztán, miközben Káint csodálom, a területvédelmi egységeimet bevessem a túszejtésem felszámolására, de hogy fel is számoljam, még több váltságdíjat kérek, Ádám bűnét is magamra véve. Elhallgat, csönd.

Csönd. Hosszan tartó csönd.

GABES. Merően nézi GY. BENCÉT. Az egérrágta diplomáddal, műveiddel és ötleteiddel  együtt, Bence, le leszel rendezve. Elhallgat, csönd. Azt akarom, hogy megdicsőülj, Bence. Elhallgat, csönd. Nem beszélek a levegőbe, Bence, állatira ötletdús hapsi vagyok én, Bence. Elhallgat, csönd. Nem fogod elhinni, mit tervezek veled, Bence. Merően nézi GY. BENCÉT.

GY. BENCE Tudom, mit tervezel velem. Panoptikumban akarsz kiállítani. Küszködik, próbálja magát kiszabadítani kötelékeiből.

GABES Zseni vagy, Bence, még mindig zseni. És zarándoklatokat szervezek majd a panoptikumodhoz, Bence.

GY. BENCE Küszködik, próbálja magát kiszabadítani kötelékeiből. Élve vagy halva leszek kiállítva?

GABES Te leszel az első, Bence, aki még életében panoptikumlakó lehet. Tapsol.

A TESTŐRÖK A terasz elé szaladnak, felnéznek.

GABES  Intézkedjetek, panoptikumot kell építeni a Bence és a díszerkélye köré, melléje tesszük a műveit. Bámulja GY. BENCÉT.

GY. BENCE Már nem küszködik, elnéz a távolba.

GABES Visszaül a nyugágyába, felhúzza magát a magasba, napozik.

Csönd, hosszan tartó csönd.”