Részletek a fő művekből

Berkovits György: Diszcserje (kis)asszony

Berkovits György: Diszcserje (kis)asszony

Letölthető a könyv teljes terjedelmében

Mottó: „Akit követnek, annak szelleme lyukas lesz”. (V., vagyis Virágh Emma).

Az első fejezet, amelynek címe: „Otthonos harcban”, 1. alfejezetéből, címe szerint „Szürke férfi”:

„Kissé feszültnek látszott Emma aznap, mikor azt gondolta, hogy követték az utcán. És még egy másik különös eset is történt vele ugyanakkor, ez is foglalkoztatta, sőt idegesítette.

Hirtelen kora tavaszba fordult az idő, és ő már tavaszias könnyedséggel öltözött, át is járta a még hűvös levegő. Megkopott, világoskék kordnadrágot viselt, bár kissé feszült rajta, és kinyúlt, világosbarna, ócska pulóvert, amely viszont vagy három számmal is nagyobbnak tetszett a méreténél. Nem divatozott.”

Tovább
Berkovits György: Jelzőművész (regény)

Berkovits György: Jelzőművész (regény)

Letölthető a könyv teljes terjedelmében

Mottó: „Tekintetünk válasz. (Ú., vagyis vagyis Újhely Gyula.)”

Az első fejezet, „Az egész élet egyetlen nagy megszégyenülés” 1. alfejezetéből, a „Főrendőrfő” címűből:

„Micsoda tekintetek, jegyeztem meg magamban, szemlélve a járókelőket, akik szembe jöttek velem, mikor gyalog indultam hazafelé, szép tavaszi idő lévén, az intézetből, ahol kutatóként dolgoztam, gyalog az Andrássy úton, amelyet ezen a régi nevén szoktam, hangsúlyozottan ezen, emlegetni.

Szivárványszínűnek láttam az Andrássy utat, illetve a napsugarakat, mivel lemenőben szivárványszínbe, legalábbis így észleltem, burkoltak mindent, kiemelve eme pesti sugárútnak,  Budapest egykor legszebb útjának betegségeit, kellemetlenül kiemelve az egymás mellett sorjázó neoreneszánsz, majdnem csupa neoreneszánsz, itt-ott eklektikus épület, három-négyemeletes bérház, sőt, palota sebeit, sebhelyeit, rozzantságát, elhanyagoltságát.”

Tovább
Berkovits György: Százéves táncosnő

Berkovits György: Százéves táncosnő

Szereplők:

LÍVIA (100 éves)
MÁRTA, a lánya (80 éves)
FLÓRIÁN, az unokája (60 éves)
BÁLINT, a dédunokája (35 éves)
KARCSI, az ükunokája (10 éves)

„(…)

LÍVIA  Rámutatok, pardon, két képre. Rámutat Blanka és Zsófi arcképére, amelyek  kivilágosodnak. Arra volnék kíváncsi, hol van ez a Blanka, a te, Flóriánhoz fordul feleséged, unokám, és hol van ez a Zsófi, a te, Bálinthoz fordul, feleséged, dédunokám, igazán megtisztelhetett volna mindkettő, mint afféle unokameny és dédunokameny, hogy ellátogat a centenáriumomra, biztosan sok a dolguk, le is kopogom, lekopogja mind szorgos, ugye.

FLÓRIÁN  Drága Üki, a feleségem, Blanka, nem bírja bevenni, hogy élve temetted el a férjedet, az én nagyapámat.

BÁLINT Kedves Üki, a feleségem, Zsófi, zavarban van veled, mert igen meg van riadva attól, hogy hogyan temethetted el élve a dédnagyapámat, a férjedet.

 LÍVIA Akkor, kérem szépen, nekik legyen mondva, Blankának meg Zsófinak, hát nem meséltem el számtalanszor, hogyan történt.”

Tovább
Berkovits György: A maffiózó és a túsz

Berkovits György: A maffiózó és a túsz

Szereplők:

GABES, keresztapa
GY. BENCE, a főtanácsadója
MARGÓ, a felesége
ANYIKA, az anyja
APIKA, az apja
NAGYI, a nagyanyja
ÖZV. BALOGHNÉ, az anyósa
A DAGADT, a barátja, arculattervezője
A BÖBE, a barátja felesége, politikai tanácsadója
FEHÉR A VEJSZ, kulturális tanácsadója
A GYULAI, védelmi tanácsadója
AZ ELŐD, gazdasági tanácsadója
TESTŐRÖK

ELSŐ JELENET

„Többemeletes, jó nagy, lerobbant bérház látszik a színpad jobb oldalán, erkélyekkel. Öt erkélyen  tapasztalható mozgás, nyüzsgés. Látható egy díszerkély is a házon, azon tartózkodik az ötvenes éveinek végén járó GY. BENCE, révedezve mered a távolba. Ócska nadrágot, ócska trikót visel. Mellette egy kigyúrt kopasz áll őrt, fegyverrel.

Szemben a bérházzal, a színpad bal oldalán, hatalmas luxusvilla magasodik, tetőterasszal, szokatlan növényekkel, drága kerti bútorokkal, hátterében egy úszómedence is körvonalazódik. A tetőteraszon napozik, különlegesen kiképzett, nagy nyugágyban, az ötven év körüli GABES. Feltűnően színes, drága sportruházatot visel.

A bérház és a villa között húzódó igen keskeny utca le van zárva  lánccal, modern fegyverekkel és kommunikációs technikákkal felszerelt izompacsirták őrzik.

Költözködés zaja hallatszik a bérházból. Bútorokkal, dobozokkal, kosarakkal jelennek meg a lakók, cipekednek őrző-védők felügyeletével, s eltűnnek szótlanul.”

Tovább
Berkovits György: Ckó, a fényképész (regény)

Berkovits György: Ckó, a fényképész (regény)

Az első fejezet, 2., címe szerint „Nagyapám mint Ferenc József” alfejezetéből:

„Még jóval a háború előtt, Boroczkó Lénárd, leendő nagyapám, felszólítást kapott a városházától, Pécsett, ahol élt, hogy a fényképkiállítását sürgősen, haladéktalanul be kell zárnia, haladéktalanul, ismételte meg ezt a szót a felszólító, ha nem teszi meg, akkor majd megteszi a rendőrség, ám nem kéne megvárnia, amíg a rendfenntartók kivonulnak, mert az feltűnő és különböző találgatásokra adhat alkalmat, mindenesetre a Boroczkó-műtermet rossz hírbe hozná, állt ez is az értesítésben.

Lénárd feldühödött, hogyhogy, mit képzelnek, beavatkozni a fényképezés szabadságába, eszében sincs levenni a képeket műterme faláról, és kivenni a kirakatából. Az igaz, hogy igen kényes a kiállítás, ismerte el Lénárd, hiszen a képeken Lénárd, maga Lénárd fellépett császárnak és királynak, vagyis magát úgy ábrázolta, mintha Ferenc József, a császár és király bőrébe bújt volna, a híres pofaszakállal és pödrött bajusszal. Hónapokig növesztette, formázta a pofaszakállt és a bajuszt, majd parókát, amelyet csináltatott, tett a fejére, kopaszt, kétoldalt gyér, ősz hajút, a Kaiserét és Königét mintázva. Aztán jelmezként belebújt a császár tábornoki egyenruhájának drága pénzért csináltatott utánzatába, világoskék, nehézselyem, piros szegélyű zubbonyba, jobbra záródó arany gombokkal, szorosan simuló állógallérján és mandzsettáján fekete, aranyozott mintákkal ékesítve, és díszítve két vékony selyemszalag átalvetővel, amelyek egymást keresztezték, az egyik piros-fehér-zöld, a másik piros-fehér-piros színben, és fehér, könnyű selyem öv fogta át, szintén aranyozva; gyapjúselyem fekete nadrágot öltött, oldalán vastag aranysújtással; ragyogóan fekete, hosszú szárú bőrcsizmába bújt; jobb mellén a Habsburg-ház jelvényei virítottak. Némely kép fehér császári csákóban ábrázolta Lénárdot, rajta aranysújtásokkal, a császári címerrel, sötétzöld forgóval és fehér tollbokrétával. Akadt kép, amely egy túlzottan is fekete paripával eggyé válva ábrázolta, miközben áradt róla a született méltóság; a segédnek rengetegszer kellett megismételnie ezt a felvételt, hogy úgy ülje meg a lovat Lénárd, látszatra, mint a császár, gyertyaszálként, mert Lénárd nem tudott lovagolni. A képeket, a segéd közreműködésével, a legmodernebbnek számító fényképezőgépekkel készítették, a műteremben egy tekintélyes Linhof Cardannal, erre minden spórolt pénze ráment Lénárdnak, a szabadban a legújabb Kodakkal; ezek a gépek már tudták késleltetni az exponálást addig, amíg Lénárd a megfelelő pózba be nem állt.

Tovább
Berkovits György: Magyar  látvány (esszék)

Berkovits György: Magyar látvány (esszék)

RÖPIRAT A 89-90-ES VÁlTOZÁSOK UTÁNI POLITIKAI SZELLEMRŐL

A megtévesztés tragikomédiájáról”alcím alatt szereplő szövegéből:

„Komédia játszódik, de  tragédiát  látunk. Tragikomédiát, egészen pontosan.

Hát nem tragikomédia, hogy azok győztek, az utókommunista-szocialistákmásodik, szabad választásokon, akik vagy elődeik a kommunista diktatúra bűnös és bűnöző hatalmát gyakorolták?

Szögezzük le már végre, miszerint a kommunizmus, mint  az emberi gonoszság egyfajta tükre, az ember, az emberiesség csődje, melynek főszereplői, szögezzük le ezt is, a közös nevezőjüket az erkölcsi minimumra csökkentették.  Ezért a sok halott és keserves élet.

Csak úgy eltűrjük, hogy akik az erkölcsi minimumot képviselték, újból győztesként, elegánsan megfeledkezzenek erről?

Tovább